"Szóval próbáltam hozzáférni,
láttam, hallja, ám aligha érti.
Könyvet néztem, mit ír felőle.
De tudatlan maradtam belőle.
Hej, adnék én arany karperecet,
csak érteném ezt a gyereket!
Nem kell arany-szólt vissza Ő -
inkább játssz velem, buta szülő!
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az élet önmaga iránti vágyakozásának
fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár veletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik,
ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne
próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem
meg nem reked a tegnapban.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek
eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján,
és ő feszít meg benneteket minden erejével,
hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása:
Mert ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.
(Kahlil Gibran: A próféta)
,,Semmi sem lehet izgalmasabb annál az életben, mint ha gyermeked van, aki a tiéd és mégis rejtelmesen idegen. Te vagy a kapu, melyen át a világra született, neked adatik meg, hogy néhány évig a gondját viseld. Azután elhagy, s te már csak figyelheted, hogyan bontja ki saját szabad életét. Mint egy különleges virág, melyet idegenből hoztál, elültetted, s alig győződ kivárni, mivé bontakozik....."
Agatha Christie
"...Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Ezért fontos eloszlatni azt a tévhitet, hogy a gyermek értelmével tanulja meg, mi a jó és mi a rossz..., hanem igenis tudnunk kell, hogy minden, amit az ember egy gyermek közelében tesz, az szervesen beépül a gyermek testébe, lelkébe, szellemébe. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében. A hajlamok és képességek, melyek kifejlődnek a gyermekben, mind attól függnek, milyen magatartást lát maga körül."
Rudolf Steiner
Ha elölről kezdeném…
Ha elölről kezdeném a gyermeknevelést,
fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet;
Példálózás helyett példát mutatnék;
Nem siettetném a gyermeket, hanem hozzá sietnék;
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék;
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot;
Kirándulnék, sárkányt eregetnék, réten kószálnék,
bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék;
Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném;
Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat;
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről;
És többet a szeretet hatalmáról.
(Diane Loomans
Még ma tiéd
Még ma tiéd, ha nevet, ha könnye kicsordul.
Még ma csak egy szavadért bárhova menne veled.
Édes öröm neki még, ha te jössz és hallja hangod,
Boldogság, ragyogás minden perce veled.
Még ma a térdeden ül, csókodra a csókja a válasz.
Két kicsi karjával forrón, lágyan ölel.
Még ma mesélhetnél neki, hidd el, szomjasan inná
Ajkadról a mesék sok fura fordulatát.
Még ma mesélne neked pajtásokról s a csatákról,
Mint verekedtek imént, s hogy ki futott, ki a hős,
Ámde feleslegesek pajtások, s mind, ami játék,
Hogyha te menni akarsz, inkább menne veled.
Még ma mindene vagy. Tudsz mindent és a hatalmad
Korlátlan hatalom, férfierőd az erő.
Még ma tiéd. De talán holnap, mire újra felébred,
Szórakozottabb lesz, szép szeme másra figyel.
Más színeket, mélyebb értelmet kapnak a dolgok.
Nőnek a pajtások, hívogatóbb a szavuk.
Nőnek a fák, a mezők tágas térsége kibomlik,
Nyílik a tarka virág, tágul, nő a világ.
Vígmosolyú lányok jönnek, suttogva beszélnek,
Szoknyájuk szélét meglibbenti a szél.
Hívnád kisfiadat, menjünk sétálni mi ketten,
S ő vonakodva felel: Dolgom van ma, apám.
Még ma a mindene vagy. S bármennyire sürget a dolgod,
Válts vele néhány szót! Légy a barátja! Vezesd!
Ismeretlen szerzőtől
Gyökössy Endre: Így szeresd gyermekedet!
részlet
Hosszútűrő türelmed soha el ne fogyjon gyermekeddel szemben. Hiszen Ó is eltűr téged. Tudj újrakezdeni, el nem fogyó szeretettel szeretve!
Tudj várni! Várni és újra várni: a megfelelő pillanatra a nevelésben.
Találd meg a megfelelő szót és cselekvést minden alkalommal, s éppen akkor, amikor kell! Hogy ne mondj, cselekedj se többet, se kevesebbet, mint kell. Nem később és nem előbb, mint amikor kell.
Mindig megtaláld a megfelelő büntetést s elkerülhessed azt, ami nemcsak többet árt, mint használ.
Tudj megbocsátani kevés szóval, vagy szó nélkül - bocsánatért esdve és bocsánatot nyerve.
A gyermek hibáit elsősorban magadban keresd, mert majd' mindig bűntársak vagyunk, hiszen tőlünk örököl, lát, hall, és les el mindent.
Nevelés közben - te is nevelődjél. Ha kell, gyermeked által.
A hosszútűrő türelem és szeretet mellé legyen megértő tapintatod, hogy megérezzed: fájdalomszerzésre nem szabad fájdalomszerzéssel, dacra dühvel, neveletlenségre gorombasággal, szívtelenségre hidegséggel válaszolnod. Mert a hasonló csak fokozza a hasonlót, míg a szeretet felold. Az öröm: gyógyít. A jóság: fölemel.
Soha el ne felejtsd: Néki növekednie kell, neked pedig alábbszállanod.
