A fájdalom csakugyan összetöri a szívet, védtelenül hagyva ezáltal a szív gazdáját, ilyenkor mégsem a kifosztottság érvényesül, hanem éppen ellenkezôleg, megnyílik számunkra a lehetôség arra, hogy valóban jelen legyünk a tulajdon éleünkben, s megzendüljenek szívünk húrjai.
Az igaz szeretet nem azt jelenti, hogy igyekszünk megváltoztatni vagy uralmunk alá hajtani a másikat, hanem azt, hogy éppoly fontos számunkra az, hogy a másik jól érezze magát, mint az, hogy mi jól érezzük magunkat. A valódi szeretet minden közös cselekedetünk alapja.
A harag is a szeretet megnyilvánulási formája, lehet tisztító ereje is. Fontos megérteni, miközben tulajdon haragunkkal és mások haragjával viaskodunk, lényegében korlátokat állítunk fel, és elfogadjuk azok létezését. Ha nem is látszanak annak, ezek a korlátok mégis segítségünkre vannak a valódi szeretet felé vezető utunkon.
Hozhatunk a világba szeretetet, de válhatunk a szeretet kerékkötőivé is. Minden döntésünk fontos lépés lehet a szeretet ösvényén.
Minden tettünk, bármily csekélység legyen is az, befolyással bír a világra. Lehetünk a problémák okozói, de lehetünk azok is, akik megoldják azokat.
Meg kell dolgoznunk azért, hogy biztonságot teremtsünk egymás számára, amelyben a szív fejlôdni és működni képes.
Az igazi szeretet rákényszerít minket arra, hogy olyannak lássuk a dolgokat, amilyenek, hogy mind önmagunkról, mind pedig azokról, akiket szeretünk, az igazságnak megfelelôen gondolkodjunk.
A szeretet nem más, mint szüntelen megnyílás magunk és a többi ember számára, óhaj, hogy befogadjuk és továbbadjuk a megosztott élet, az együtt megélt percek örömét.
Ha azért szeretünk valakit, mert olyan, amilyen, és nem azért, mert ráillik a kép, amit róla magunknak megalkottunk, akkor felébredünk álmunkból és abbahagyjuk a képzelgést.
Nemcsak a fájdalomnak és a haragnak, de a hibáinknak is lehet léleknövelő ereje. Aki tökéletesnek hiszi magát, az csalódni fog. Szeressük a hibáinkat és tanuljunk belôle, mert hiányosságaink is közelebb vihetnek minket az igazi szeretethez.
Ha az lesz életünk legfőbb célja, hogy a szeretet forrásává váljunk, akkor az életünk csodálatos, áldott, szeretetteljes utazás lesz.
Valamennyiünknek szükségünk van arra, hogy meghallgassanak, éppen ezért, aki ítélkezés nélkül meg tudja hallgatni a másik embert, máris olyasmit tett, amire csak a legnagyobb szeretet képes.
Ha igazán szeretni akarjuk az embereket, elôször is békét kell hagynunk nekik, azaz hagynunk kell, hogy olyanok legyenek, amilyeneknek megszülettek, és nem olyanok, amilyeneknek mi szeretnénk ôket látni.
Az igazi szeretet sohasem válik eszközzé, mert lényeges eleme az, hogy a másikat hagyja létezni.
