Rainer Maria Rilke: A párduc
A fordításbeli különbség érdekesebbé teszi…
A párduc
A párizsi Jardin des Plantes-ben
Szemébe égett már a rácsok vonulása;
mit lát, az csupán rácsok, rácsközök.
Csak egyre rács jön az ezernyi rácsra,
és nincs világ az ezer rács mögött.
Ruganyos lépte bár erőt sugároz,
a legparányibb kört róhatja csak:
erő-körtánc ez; elkábulva áll ott
közepében egy nagy-nagy akarat.
Csak néha megy a függöny a pupillán
föl hangtalan - épp hogy egy kép befér,
átüt a tagok csöndjén, mint a villám,
s meghal, mihelyt a szívbe ér.
Tatár Sándor fordítása
A párduc
Szeme a rácsok futásába veszve
úgy kimerűlt, hogy már semmit se lát.
Ugy érzi, mintha rács ezernyi lenne
s ezer rács mögött nem lenne világ.
Puha lépte acéllá tömörűl
s a legparányibb körbe fogva jár:
az erő tánca ez egy pont körűl,
melyben egy ájúlt, nagy akarat áll.
Csak néha fut fel a pupilla néma
függönye. Ekkor egy kép beszökik,
átvillan a feszült tagokon és a
szívbe ér - és ott megszünik.
Szabó Lőrinc fordítása
A párduc
Tekintetét a rácsok vonulása
elfárasztotta, hogy már mást se lát.
Mindenütt csak az ezer rácsot látja,
s a rácsok mögött nincsen is világ.
Bár járásában ősi puhaság van,
a legparányibb kört róhatja csak;
az erő tánca ez, s középpontjában
kábultan áll egy nagy-nagy akarat.
Néha megy föl a függöny a pupillán
csupán - épp hogy egy kép befér,
átüt a tagok csöndjén, mint a villám,
és megszünik, mihelyt a szívbe ér.
Tatár Sándor fordítása
