Február
Havas utak, hazai tájak,
száncsengő hangja, régi dal…
megbúvik szíved rejtekében,
s még ma is újra felkavar…
Most mintha fejre állna a világ:
őszből tavaszba fordul át.
Becsap a régi kalendárium!
Havat a szem csak képeken lát.
Pihenni vágyó fák kérgét feszíti
az incselgően langyos napsugár.
Nyugalmat várna erdő, kert, gyümölcsös…
Adj nékik havas paplant , Február!
Kamarás Klára
Isten megnyomja a tavasz-gombot
Isten megnyomja a tavasz-gombot,
s a régi verkli pattogva beindul,
a rigó kiköpi a téli szutykot,
csőrt csücsörít, s fütyül bolondul.
A rügyek apró rajzfilmgyárak,
megrajzolják a millió levelet,
szuszog, dohog a vakondjárat,
megindul a forgalom odalent.
A nárcisz kis pöckét kinyomja,
a kapkodva vetkőző égre mereszti,
a vadrózsának tavalyi a rongya,
hullna már, de még nem ereszti.
Dagad az akác nyakán az ér,
az éltető nedv lüktetve kering.
Bámulok a kertben ösztövér,
apadó hitemmel, s megtelek megint
együgyű csodával, éltető nedvvel,
s kinövök a földből, mint a bokrok,
s motyogom, vén bolond, gyermeki kedvvel:
jól van, Isten, kapsz egy libacombot!
Csukás István
Tavasz rügyet fakaszt
Szürke hallgatásból, tavasz rügyet fakaszt
Hamvas levél közé, virág fátylat akaszt
Menyasszony-fehérben, jöttekor még szerény
Szirom szeme csukva, hajnal ölén erény
Érintetlen bibék, beporzásuk várják
Üdén, illatozva, kelyhüket kitárják
Cseresznyefa ága, nyílt fürtöket ringat
Szellő koronázza, napfény árnyat ingat
Sűrű lombok közül, érkezik a ravasz
Aranyglóriában pompázik a tavasz.
Ligeti Éva
Tavasz
Verőfényes napsütésben ébredtem,
Ébredezik a természet köröttem.
Madarak szállnak, repkednek fölöttem,
És ennek reggel, nagyon megörültem!
Meleg napsütés süt, csupasz ágra,
Hisz’, még csak most száll a nyár a tájra.
Régen láttam már ezt a szép kék eget,
S most már hajtanak a fákon a rügyek.
Két madárka fönn’ találkozik a fán,
Csicseregnek, szerelmesek már talán.
Repkednek ide-oda, jobbra-balra,
Egyik leszáll a földön lévő kőre.
S a másik követi mint a testőre,
És röpködik ide-oda fölötte.
Meleg van, leveszem a kabátomat.
És leteszem a pázsitra magamat.
És, hogy teljesebb legyen a tavaszunk,
A természet, a mi kis ravaszunk.
Hirtelen felhők érkeznek felettem,
Megnyílnak ég kapui, és megáztam.
Katona Bálint
Tavasz
Dalos ébresztő:
álmot űző hajnali
madárcsicsergés.
Derengő lélek,
ébredező virágok...
s csak esik, csak fúj...
Menekült a nap...
sötét gondjaival jött
holdtalan éjjel...
Szitáló harmat,
hűs cseppek, s az álmaim
szertelibbennek.
Kószáló álmok
tavaszi friss égbolton
felhővé válnak...
Síró barackfa
fázik, reszket a szélben,
vár szebb tavaszra...
Pillangó alszik.
Virágszirom lehullott.
Sóhajt fúj a szél...
Szabolcsi Zsóka
