HTML

A szívem csücskei

Ide gyűjtöm azokat a verseket amelyek valamiért nagyon kedvesek a számomra

Friss topikok

Linkblog

1891-ben március 27-én született Zilahy Lajos író

2008.03.27. 20:13 ZSÓKA

 

 network.hu

 

 

 Zilahy Lajos (Nagyszalonta, 1891. március 27. – Újvidék, 1974. december 1.) magyar író, publicista, az MTA tagja.

 

Apja közjegyző volt, anyja pedig egy dunántúli földbirtokos családból származott. Jogi doktorátust szerzett a budapesti egyetemen. Tanulmányai mellett egy ügyvédnél segédkezett Nagyszalontán. 1914-ben kitört az első világháború. Ekkor bevonult katonának, azonban Lembergnél súlyosan megsebesült. Emiatt 1916-ban leszerelték. Ezt követően újságíróként dolgozott a Magyar Figyelőnél és a Déli Hírlapnál. 1916-ban Versek címen megjelenik az első önálló kötete. A Tanácsköztársaság kitörésekor Bécsbe költözött és 1919 végéig ott is maradt. Ez idő alatt egy ellenforradalmi lap kiadásán fáradozott. Miután visszatért Magyarországra, színműveit Az ökör és más komédiák címmel adatja ki 1920-ban Budapesten. 1922-ben megjelent első regénye Halálos tavasz címen, amely hatalmas sikert aratott. Ezt követően több színművel jelentkezett. 1923-ban a Nemzeti Színházban bemutatatásra került A hazajáró lélek című darabja. 1924-ben pedig a Süt a nap című műve kerül a Nemzeti Színház műsorára. Ez utóbbival elnyerte az MTA Vojnits-díját. 1925-ben Kisfaludy Társaság tagja lett. 1927-től több újság (Budapesti Hírlap, Est-lapok, Magyarország) szerkesztőségénél is dolgozott. 1930-től újabb kitüntetés következik, a Corvin-koszorú. Felesége Bárczy Piroska lett. Az 1930-as években számos művét megfilmesítették. Zilahy ekkoriban Pegazus néven saját filmvállalatot alapított. A Horthy-rendszer politikáját támogatta, bár az ez ellen lázadó írókkal és értelmiségiekkel is kapcsolatban állt. 1935. áprilisában találkozót szervezett, amelyen megpróbálta közelíteni a népi írókat Gömbös Gyula irányvonalához. Május elején ennek érdekében létrehozták az Új Szellemi Front nevű tömörülést, azonban ez a törekvés a kezdeményezés szintjén maradt. A második világháború kitörése után szembefordult a fennálló rendszerrel. 1940–től 1944-ig szerkesztő a Híd című hetilapnál. Ebben az időben alapítványt hozott tehetséges fiatalok számára. Az 1944-es német megszálláskor a Fatornyok című darabját betiltották, mivel az erősen náciellenes volt. 1945-től közéleti aktívitása megnőtt. A Magyar–Szovjet Művelődés Társaság első elnöke, illetve az Irodalom és Tudomány cimű folyóirat főszerkesztője lett. 1947-ben az Egyesült Államokba emigrált. Művei tiszteletdíjából élt, és a jobboldali emigráns szervezetekkel nem akart kapcsolatot tartani. 1950-ben Újvidéken, a hajdani Jugoszláviában házat vásárolt, ahová gyakran ellátogatott. 1973-ban Budapesten járt, Majd nyolcvanéves korában elhatározza, hogy hazaköltözik, és itthon már örömmel várják. Hazakészülődés közben érte a halál.Végrendeletének megfelelően Budapesten temették el.

 

network.hu

 

Zilahy Lajos, a két világháború közötti időszak egyik legnépszerűbb regényírója és színpadi szerzője 1947-ben emigrált. A regényeiből készült filmeket – Halálos tavasz, Két fogoly, Valamit visz a víz – ma is sokan és szívesen nézik. Zilahyt publicistaként, szerkesztőként is számon tartották. Lapjait – a Magyarországot, a Hídat – főként a középosztály olvasta. Közéleti elkötelezettségű ember volt. Politikai helye valahol a mérsékelt ellenzékiség és a kritikus kormánypártiság között jelölhető ki.

 

1967-ben a jugoszláviai Bledben tartott nemzetközi PEN Club Találkozó napjaiban a hetvenhat évesen is fiatalos, szellemes és igézően kedves Zilahy Lajos magyar írókkal elüldögélve egy tóparti kávéházteraszon, azt mondta: ,,Amerikában engem kommunistának mondanak, ti otthon reakciósnak neveztek - hát nem tudom, melyik a nagyobb marhaság." Azt hiszem, ennél pontosabban a legárnyaltabb irodalomtörténeti esszé vagy akár tüzetes elemzés sem jellemezhetné ezt az ellentmondásokkal teljes, műveiben is rendkívül egyenetlen, de egyáltalában nem jelentéktelen írót, aki véleményem szerint korántsem olyan nagy művész, mint amilyennek rajongói hiszik, s korántsem olyan lebecsülendő, mint ahogyan a közkeletű kritika és irodalomtörténet jellemezte az utóbbit évtizedekben haláláig. Most már nem él, most már irodalomtörténeti alak: megpróbálhatjuk tehát megfogalmazni a többé-kevésbé érvényesnek látszó igazságot, és kijelölni helyét századunk magyar irodalmában.

Zilahy nem a nagy társadalmi összefüggések és nem a mélyenszántó lélekelemzések írója, de a társadalmi és a lélektani részletek igen jó megfigyelője. Módszerében pedig mesterien vegyíti a romantikát, realizmust, impresszionizmust, olykor a mértéktartó naturalizmust is. Leírásai, alakjai igen szemléletesek, cselekménymozgatása lebilincselő

 

 

Művei:

 

Versek (1916);

Az ökör és más komédiák (1920);

Halálos tavasz (1922);

Szépapám szerelme (1922);

A jégcsap (1923);

Hazajáró lélek (1923);

Az ezüstszárnyú szélmalom (1924);

Süt a nap (1924);

Csillagok (1925);

Zenebohócok (1925);

Két fogoly (1926);

A fehér szarvas (1929);

Versek (1929);

Leona (1930?);

Úrilány (1932?);

A lélek kialszik (1932);

A tésasszony (1932);

Tűzmadár (1932);

Fehér hajó (1932?);

A tizenkettedik óra (1933);

Az utolsó szerep (1935);

A fegyverek visszanéznek (1936);

Szűz és gödölye (1937);

Gyümölcs a fán (1938);

Kisebb elbeszélések (1939);

A földönfutó város (1939);

Csöndes élet (1941);

Szépanyám (1943);

Fatornyok (1943);

Ararát (1947);

A Dukay család (1967–68).

 

 

network.hu

Szólj hozzá!

Címkék: megemlékezés irodalom

A bejegyzés trackback címe:

https://gyongyszemek.blog.hu/api/trackback/id/tr7399615

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.